DAY 1

Sziasztok!

Egy 27 éves férfi vagyok, egy fiam van és a barátnőmmel közösen neveljük. Külföldön .

Már régóta foglalkoztatott a blog indítás gondolata, de fogalmam sem volt miről is írjak. Így  sok elvetett ötlet helyett,  írok egyszerűen az életemről ,céljainkról ,történésekről esetleg érzésekről,gondolatokról . Röviden a személyes naplómat szeretném megosztani veletek. Hol is kezdjem? 27 éves vagyok ,és még sokat elszeretnék érni az életben.Bár így sem panaszkodhatok. Mikor a külföldi élet mellett tettem le a voksom 22 évesen ,semmim nem volt.

Se nyelvtudás ,se pénz ,se gyerek, se komoly kapcsolat, Beleugrottam az ismeretlenbe , és élveztem . Felszabadító érzés volt kiszakadni a megszokott kis életből ,mégha sokszor nem is volt egyszerű. Egy hotelban kezdtem el dolgozni mosogatóként. Nyelvtudás majdnem nulla. De jó csapatba kerültem. Fiatal szakácsokkal voltam a konyhán ,többükkel mai napig tartom a kapcsolatot . Élveztem nagyon , új környezet,új nyelv ,új emberek. Még a forgalmi táblák is újak voltak.mármint formára..Napközben a konyhán meló ,este sörözés ,buli ,póker a munkatársakkal vagy Trónok harca a neten , másnap megint meló.Na meg edzés.22 évesen élveztem ,ma már elképzelhetetlen ez az életforma. Ez időben ismerkedtem meg a barátnőmmel, na persze a klasszikus-romantikus ismerkedési formában.Diszkóban.

Krisztián haverom búcsú buliuján a konyháról. Bowlingozni mentünk a szomszéd városba. Az  emeleten bowling, a földszinten diszkó.Pár óra játék után mi is lementünk a diszkóba . Éppen egy asztalnál söröztünk Krisztiánnal mikor megláttam  .Nagyon jó csaj volt, még mindig. Krisztián haverom is persze egyből kiszúrta.De persze szóba se jöhetett. Mit akarhat egy külföldi a mosogató mellől aki épphogy csak valamit makog.Elkellett mennem wc-re,mint mindig amikor sörözök. Mikor visszajöttem az illemhelyről ,a haverom elmesélte hogy hosszasan megnézett a lány. Nekem több se kellett ,( kellően bátorra idva magamat persze) odamentem és megkérdeztem hogy isznak e valamit a barátnőivel. Elsőre egy nemet kaptam. Majd másodjára már igent. És az egy italból egy egész éjszakás beszélgetés kerekedett. Mármint ő beszélt én meg okosan néztem és helyeseltem. Mondjuk ha értettem volna se lett volna másképp .... Azóta már tudom hogy szépségversenyt is nyert, és modellkedett. Tehát így ismertük meg egymást. Majd több találkozás után komolyabbra fordult a helyzet.Boldogság. Hol az én hotel szobámban aludtunk ,hol a szüleinél . Így első közös célunk egy közös lakás volt. Ami egyáltalán nem olyan egyszerű itt ahol élünk. Tehát vártunk ,majd pár hónap várakozás után végre kaptunk egyet az önkormányzaton keresztül.  Király . Majd a beköltözésünk után pár hónappal teherbe esett. Oké.. Akartuk és mindig is akarni fogjuk a fiúnkat aki ma már majdnem 3 éves . Meló keresés... majd  1,5 éve a konyhán ,ideje valami mást keresni. Egy bizonyos cég volt a cél  ami jól fizet ,8 óra meló egyben , karácsony szabad ,nyáron két hét szabad ,túl órázni is lehet. Tökéletes lenne a konyha után. Tehát ott próbálkoztunk ,ami persze nem jött össze...

így maradt egy nagyker ,ahova a néhai főpincér a hotelből csalogatott már egy ideje. Hotelek ,éttermek rendelését kellett összeállítanom, még annak a hotelét is amiben dolgoztam. Lóvé kicsivel jobb,munka is valamivel ,munkaidő is abből a szempontból hogy hétvégén otthon voltam.De még mindig nem az igazi. Mindegy, nyomom ezerrel .

Megszületik a fiúnk .Furcsa érzés ,boldogság és pánik érzései keverednek bennem. Eleinte még realizálni is nehezemre esett, hogy itt van ez a kisember a "semmiből" ,és én pedig apa lettem. De azt hamar realizáltam ,hogy most már két másik emberért is felelek , nem csak maagamért. Így hát mindig törekedtem a teljesítményre a munkahelyemen , melót vállaltam a hotelban , persze feketén ,amikor csak tudtam és szükségük volt valakire. Így egy jó másfél év múlva lehetőséget kaptam előre lépni a nagykerbe , mint részlegvezető . Mélyhűtött részlegen , sokkal több és felelősség teljesebb feladatok, nulla tapasztalat...Kicsit para volt , de elvállaltam. Úgy gondoltam jól jöhet még az életrajzba , meg a lóvé is érezhetően jobb volt. Munka,munka,munka. Heti 45-55 óra ,voltak hónapok mikor egyedül vagy diákokkal ,akik szintén nem voltak járatosak ezen a  részlegen. Persze időközben ez a kapcsolatomra is kihatott. Majd egy év után  ismét próbálkoztunk annál a cégnél amiről már írtam.Ezúttal sikerrel jártam és felvettek . Ez időben egy  betegséget állapitottak meg nálam. Generalizált szorongás pár fincsi fóbiával karöltve. Maga volt a pokol.... De lassan kijövök belőle :) Elég nehéz volt így az új munkahelyen teljesíteni ,ismerkedni de túléltem , és végre azt az állást is megszereztem , amit akartam . Pipa. Sokat dolgozom ,heti hat napot majdnem mindig, de jó mert megfizetik . Nem rég vettünk egy új autót , imádjuk. Persze egy részét hitelből finanszírozzuk amit olyan gyorsan visszaszeretnénk fizetni ,ahogy csak tudunk. Tehát kedves olvasó jelenleg itt állok az életben ,mikor ezt a bejegyzést írom , és remélem hogy jó páradik bejegyzésem után arról tudok beszámolni hogy egy bár boldog tulajdonosa vagyok. De ne szaladjunk ennyire előre....Szeretnék még addig sok mindenről írni , köszönöm hogy elolvastad ! :)